A saját önismereti utamon mostanában főleg mozgásos, cselekvésorientált módszerekben szerzek tapasztalást, mint a pszichodráma és a bodywork.Ennek emlékezetes állomása volt tavaly ősszel egy 4 napos (újjá)születés workshop a farkaskútvölgyi elvonuló központban.
A tágas és modern jurtát, ahol a csoportfolyamatok zajlottak, bevilágította a nyarat idéző erős őszi napfény. Füstölők kellemes illata lengte be a teret.
Kifejezetten a saját születési élményeink lenyomataival és azok újraírásával dolgoztunk.
A saját folyamatomban azt tapasztaltam, hogy az erőkifejtés, a haladás remekül megy. Inkább arra kellett tudatosan figyelnem, hogy beosszam az energiáim. Iktassak be pihenést.
Egy ponton úgy „pihentem”, hogy a karjaimmal feszesen tartottam magam. Rám is szólt Szilvi, a csoportvezető:
„Ha pihensz, pihenj rendesen!”
Ekkor eszméltem, hogy ha pihenek, nem kell megfeszíteni a tagjaim. Elég, ha hagyom, hogy megtartson a föld. Számomra az a megszokott, hogy a pihenésben is az aktivitást keresem. Mindig csinálni kell valamit – lehetőleg hasznosat.
Ezt szoktam meg (kis)gyerekkorban. Erre a nyughatatlanságra rendezkedett be az idegrendszerem.
Egy jó ideje tudatosan gyakorlom a lelassulást, a „haszontalan” passzív pihenést.
Erről jutott eszembe egy Brené Brown idézet: „Egy világban, ahol a kimerültség és a kiégés a felnőttek körében egyfajta státusz szimbólum, bátornak kell lenni ahhoz, hogy igent mondjunk a pihenésre és a játékra.”
Te hogy pihentél a nyáron?
